Fotóélmény egyetlen képbe sűrítve

London és az Olimpia

London és az Olimpia

Azon szerencsések közé tartozhattam idén nyáron, akik részt vehettek a 2012-es londoni Olimpián! Fantasztikus, életre szóló élményt kaptam, amit akkor még fel se tudtam fogni. Még szerencse, hogy nálam volt a Nikon FG-20-as analóg fényképezőgépem, így ő emlékeztetett arra, hogy mi is történt velem...

Ez életem első cikke analóg fényképeimről, kicsit izgulok. Már gimnazista korom óta fotózok filmes gépre. Ha tehetem és nem munkáról van szó, akkor csak így fotózok. Egyszer csak beleszerettem a hangulatba, amit ezek a régi fényképezőgépek árasztanak magukból. Fotózás közben úgy érzem, hogy igazi aranymetszést testesítekmeg: Objektum - Fényképezőgép - Én; és ha eléggé tudok bízni magamban a végeredmény csodálatos lesz. A színek magukért beszélnek. 

Ezek a képek színes filmre készültek és előhívás után lettek digitalizálva, színükön egyáltalán nem változtattam. A filmes gépre való fotózás hatalmas önbizalmat ad. Megtanulod használni a gépet, igyekszel mindent nagyon percízen beállítani, mert hát nincs sok esélyed újra fotózni. Minden kezdő és haladó fotósoknak is bátran merem ajánlani ezt a technikát. Érdemes átélni legalább egyszer, hogy milyen is egy 1950-ben készült fényképezőgéppel fotózni.

Nekem nagyon tetszett London, hamar otthon éreztem magam. Talán a sokszínűsége miatt nem éreztem magam kívülállónak. Akkor voltam életemben először Londonban és Olimpián is :) Szeretnék visszamenni és sokat fényképezni, alkotni. Nagyon inspirálónak és szabadnak éreztem a várost.

A galériában található 2 darab meglepetés kép. Címük: a művész leleplezése. Kialakult egy mondás, miszerint "A fotós sosem szerepel a képen" és ugyanúgy a művész sem a rajzain. Hát pont ezért választottam 2 képet Papp Gergely, Gigiről, a Plankton Média szülőatyjáról, hogy láthassátok kedves olvasóink/nézőink a rajzok, fotók, filmek mögötti embert. (Talán hamarosan én is felfedem arcomat.)   

Irsai Hortenzia (igen, ez egy igazi név! egyszer egy ismeretlen festő Úr a vonaton hazafelé azt mondta, hogy nekem már nem is kell művésznevet kitalálnom, talán igaza volt...)

2012.12.12. 

tovább...

Torzópárok

Torzópárok

Pingiczer Csaba barátomnak 30. születésnapjára készítettünk egy zombi filmet, és ehhez volt egy álfotózás. Azért ál, mert szerettük volna, ha szerepel a filmben ő is, de természetesen neki nem árulhattuk el, hogy készül. Így az álfotózáson próbáltunk felvenni róla jeleneteket. 
A fotózás olyan jól sikerült, hogy készítettünk belőle egy albumot. A fotózás egy korábbi ötletünk megvalósítása, azaz fekete háttérrel és fénnyel készítsünk torzókat, ill. az alanyok grimaszoljanak, vagyis torzuljanak a torzók.
Molnár Saci művésznő, Pingi kedvese is segített a pszeudó szeánszot megszervezni, így az a szerencsés helyzet állt elő, hogy kettőjükről is tudtunk egykét fotó csinálni. No de elég a sorokból nézzétek a képeket...

UI.: A zombi film természetesen elkészül és hatalmas siker lett, de a fotózáson készült felvételek nem kerültek bele a filmbe, minden esetre a filmet megnézhetitek: ITT - Harminc évvel később (A Pikuk eljövetele)

tovább...